If. Veress Gyula HA4ZU

A Dalibor 302 az 1950-es és 60-as évek fordulóján kifejlesztett és a Zbrojovka Brno-ban gyártott elektromechanikus szalag telex motor volt. Az öt impulzusos sorozatkóddal és a 2-es számú nemzetközi hírneves írással dolgozott. A jelölést a gépjárművön nyomta. A levelezési listát úgy alakították ki, hogy kiegészítse a beépített 303 automata adó és a beépített 304 lyukasztó. Ezzel a távadóval a Dalibor mindenféle üzemmódban működhetett. A maximális perforációs ráta percenként 400 karakter volt, a telex súlya 30 kg volt.
A csehszlovák hadsereg 1960-as évek óta volt rendszerben. Az 1970-es évektől kezdve fokozatosan felváltotta a német Siemens cég engedélyével gyártott T100 telexet, de a Dalibor család az 1990-es évekig működött.

Telegraph STA-M67 (startetopny Telegraph automatizált frissített modellt 1967), - egyetlen szalagos-nyomdagép, ötszörös kód, ami egy normál Telegraph szalag szélessége 10 mm.

Telegraph CTA-67M úgy tervezték, hogy a távíró kommunikációs különböző csatornákon keresztül és különböző programok és a vezetékezés, épül a szerkezet korábban gyártott készülékek STA-2MF és különbözik tőle, egy teljesen új design mechanizmusok. A berendezés konzolok automatizálás - és reperforatornoy adó.

A készülék képes működni, a levegő és a kábelek, hang- frekvenciás Telegraph csatornák és rádió csatorna, és lehetővé teszi, hogy vegyenek fel egyoldalas és kétoldalas bekötési rajzok. A tartomány a készülék határozza meg a jellemzőit a távíró csatornák és áramköri kapcsolási.
Forrás: http://affinage.org.ua/argentum/sta-m67-dragocennye-metally-v-telegrafnom-apparate.html

CTA-57 vagy 67, ezek hasonló gépek.
Rádióknál az R-154-2M-hez használták leginkább őket.

Telekód adó. Ez például az R-142-es állomás részegységeként is használatos volt.

Az RFT cég által, az 1970-es években gyártott, fadobozos géptávíró készülék.
Számos országban elterjedt típus volt, súlya ~30kg.

Lyukszalag író berendezés, orosz gyártmányú készülék.

1960-as években gyártott, Gamma gyártmányú képtávírók, melyek a GAMMA Finommechanikai és Optikai Művek megrendelésére készültek.

Például a fotóriporterek arra használtak a 70-es években, hogy a terepen elkészült fotókat beszkenneljék vele, és telefonvonalon átküldjék a szerkesztőségbe. Ezzel dolgoztak a profik, ha a híreseményről azonnal kellett a kép az újságba. A fotót feltekercselték a dobra, ami állandó sebességgel forgatta a képet, miközben a scanner soronként feldolgozta. Kezdetben csak fekete-fehér színű képeket, majd a 70-es évektől már színes képeket is scanneltek velük.

Az SSTV őse :-)

Eredeti asztalában van, s az eredeti dokumentációm is rendelkezésre áll hozzá.

A modern, műanyag burkolatú, hívóművel és beépített lyukszalag egységgel ellátott aritmikus távgépíró-készülék Magyarországon a 60-as években jelent meg, és a 90-es évek elejéig használták, a TGX, Gentex és a Telex végberendezéseként. Az irodai írógépektől csak kis mértékben különböző billentyűzettel ellátott készülékek könnyen kezelhetőek voltak, sebességük elérhette a 400 karakter percenként.

Rudolf Hell (1901-1986) német mérnök, a fax őse, az 1920-as években találta ki azt a módszert, hogy a szövegeket és képeket pontokká és vonalakká alakítsa, ezzel lehetővé téve elektronikus továbbításukat. 1929-ben alkotta meg a Hellschreiber nevű gépet, a fax egyik elődjét, amely a szövegek gyors továbbításának módját teremtette meg. A
Hell géptávírót, mint a maga korában korszerű távírógépet, a Magyar Királyi Honvédség 1939-től rendszeresítette és a háború után 1958-ig maradt rendszerben.
A 39M távírógép alapvető rendeltetése, hogy 39 mintájú, több erü nehézkábelen távíróösszeköttetést tartson fenn. Erre a törzs- és fantomáramköröket használhatja. Ha az áramkör szimmetrikus volt, légvezetéken is felhasználták.
Írássebessége 150 billentyű leütés percenként. Ez 122 Baudnak felel meg. A gép 900 periódusú, váltóáramú lökésekkel, tehát hangfrekvencián működött. Kezelését egy fő végezte. Telepítési ideje 3 perc, tömege 27 kg. Alapvetően gépkocsiba építve alkalmazták. Málházott állapotban, tehergépkocsin, országúti járművön (lovaskocsin), málhásállaton, szükség esetén háton szállították.
Rádióval is összekapcsolható volt. A beszélőszerelvény helyére csatlakoztatva hangzó távíróüzemben működött. Keménytávíró-üzem esetén kisegítő jelfogóval szintén használhatták.
Hatótávolsága vezetéktől függő. Minden olyan vezetéken jól működött, amelynek 900 Hz-en a csillapítása kisebb volt, mint 5 neper. Így nehézkábelen 140, ennek fantomján 60, szuperfantomján 100 km, tábori egyes vezetéken 30, érpáron 60 km távolságig működött. Rádiókészüléken hatótávolsága a távbeszélő-üzem távolságával azonos volt. Áramforrása 12 V egyenfeszültség, amelyet általában 2 db 6 V-os, 45 Ah kapacitású akkumulátor szolgáltatott, vagy gépkocsiba építve a központi áramforrás. Áramfelvétele 3,5 A. A feszültség beépített voltmérővel ellenőrizhető.
Két málhaegységből áll: a távírógépből és az áramforrásból.
A távírógép felépítése: A távírógép az alábbi fő részekből tevődik össze: a hordozószekrény, az erősítő, a gépkeret, a billentyűzet, a motorgenerátor, az áramforrás és a csatlakozókábel. Az erősítőt külön dobozban, a hordozószekrény felső részében helyezték el, oldható csavarokkal, sínen kiemelhető kivitelben. Az előlapon van kivezetve a rádiócsatlakozás, a telepcsatlakozás, a "bele hallgatáshüvely" a fejhallgató részére, "vevő" felirattal a rádióvevő kimenete, V1 , V2, valamint a földszorítók a vezetékes vonal csatlakozására, gomb a hangerő szabályozására, a voltmérő, nyomógomb a generátor ellenőrzésére, hangszűrő bekapcsolója, az üzemi főkapcsoló, a készenlétet jelző lámpa. A doboz felső lapján van az "akkumulátor hálózati egyenirányító" átkapcsoló, a 6 A-es biztosító és a négy elektroncső.
A gépkeret alumíniumból készült, magában foglalja a szalagtartót, a festékezőrendszert, a szalagtovábbító rendszert. Egy meghajtótengelyen keresztül csatlakozik a motorgenerátorhoz.
A billentyűzet négy sorban helyezkedik el a hordozószekrény jobb oldalának alsó részében. A sorok vegyesek, felső sorban a számok, az Ö, Ü betűk, a + jel, a második, harmadik és negyedik sor betűrendje megegyezik az írógép betűinek sorrendjével. Külön billentyűk a "morze-", a "beállítójel-" és a szóközbillentyűk. A motorgenerátor a gépkeretre van felszerelve álló helyzetben. Felső részén 0-10-ig a beállítógyűrűt találjuk mutatóval, a fordulatszám beállításához. A kis, és nagyfeszültségű szénkefék áttöreten keresztül cserélhetők. Normál fordulatszáma 3600 fordulat percenként. Ekkor 80 s alatt 50 beállítójel fut ki az ellenállomás felé. A beállítójel indítása az adónál a billentyűvel történik, a vevőnél az "ellenőrzésábra" alapján, szemre. (Az írásjeleknek a szalaggal párhuzamosaknak kell lenniük!)
Az adó: Egy hangfrekvenciás generátor 900 Hz-es szinuszos rezgéseket állít elő. Közvetett fűtésű pentodára épül (típusa TELEFUNKEN RV 12P 4000 vagy TUNGSRAM HP 1220). Egyébként a berendezés minden csöve ilyen típusú. A rezgőkör transzformátoron át csatlakozik. A kimenőtranszformátoron ellenőrző tekercs is van, amely a "fejhallgató"-hüvelyre vezet ki. A billentyűzet feladata az oszcillátor modulálása. Működése egy adott szinkronsebességgel történhet, mert a meghajtószerkezet által vezérelt bütykös tárcsa csak a kódhenger egy-egy fordulata után szabadítja fel a billentyűzetet. Forgás közben az összes billentyű fixálódik. Minden billentyűhöz egy érintkező tartozik, amely lenyomás után letapogatja az "érintkezőhengerre" kódolt impulzussorozatot. Ez hol megszakítja, hol zárja az oszcillátor kimenőjelét. A géptávíró "hétvonalas" rendszerrel dolgozik, a képtávíró működési elvén. Minden betűnek az "érintkezőhengeren" külön gyűrűje van, és különböző hosszúságú szüneteknek és jeleknek a sorrendje váltogatja egymást. Az adó a betűket képelemekre bontja egy 7x7 elemes mátrix szerint. Ezt a bontást a betű-képnek megfelelően, a henger egy-egy szeletére vitték fel.
A vevő: Négy fő egységre oszlik: bemenőegység, előerősítő, egyenirányító, vevőmágnes az írószerkezettel.
A bemenő transzformátorra csatlakozik az ellenállomás vonala kétvezetékes rendszerben. A szekunder oldal egyik tekercse egy feszültségelosztóra, onnan az előerősítő cső bemenőtranszformátora csatlakozik. A másik tekercs a szinkronizáláshoz szükséges jeleket veszi le. Az erősítőcső szintén pentoda, amelynek a vezérlőrácsára vezetjük a bejövő hangfrekvenciás feszültséget. Kimenetéhez transzformátorosan csatlakozik a két szárazegyenirányító (Sirutor). Az egyenirányítók csak a váltóáram pozitív félperiódusát engedik át, ezzel vezérlik a végerősítő fokozatot. A végerősítő pentoda vezérlőrácsára adott vezérlőjel hol nyitja, hol zárja a csövet. Az anódkörbe bekötött vevőmágnes így meghúz, vagy nem. A gerjesztésnek megfelelően az íróhenger a betűket kialakítja. A betűk kialakítása a vételi oldalon az írószerkezet segítségével történik. A vevőmágnes vezérli az íróhorgonyt, amely az íróélt felemeli, és a papírszalagot az íróhengerhez nyomja. Az író él csíkot rajzol a papírra annyi ideig, ameddig a henger odanyomja. Egy fordulat adja a teljes betű nagyságot. Mivel az íróhengernek két menetmagassága van, egy időben két vonal jelenik meg egymás fölött a papírszalagon. A szalag továbbítását görgők végzik 28 m/h sebességgel. Az íróhengert a festékezőhenger festékezi. Mivel a papírszalag állandó sebességgel halad, ezért a betűk kissé jobbra döltek.
A két távírógépnek szinkronban kellett működnie. A távíró-összeköttetés kezdetén, ezért végre kellett hajtani a szinkronizálást. A motor fordulatszámának pontos beállításával meghatároztuk az előállított feszültség 165 V értékben tartását, aminek a 3600 fordulat felel meg. A megengedett eltérés 1,5%. A pontos írás érdekében a motorról meghajtott rendszereket is adott értéken kellett tartani, így az érintkezőhengert, szalagtovábbító rendszert, íróhengert stb. A meghajtómotor-generátor 12 V egyenfeszültségről működött. Kettős szerepet töltött be. Mozgatta a távírógép egyes alkatrészeit, másrészt előállította az elektroncsövek anódáramát. Fordulatszámának beállítását a beépített centrifugáló szabályozó és egy elektroncső végezte. A fordulatszám akkor volt helyes, ha a beállítógyűrű 5-ös értékénél 80 s alatt 50 szünetjel futott ki. A géptávíró üzembe helyezése az alábbi fogásokból állt: kidobozolás, írókészlet elörehúzása, akkumulátor bekötése, vonal bekötése. "Készenlét"-állás egy percig, majd "üzem"-állás. Feszültségek ellenőrzése a műszeren. Behelyezzük a papírtekercset, beállítjuk a fordulatszámot: először a saját fordulatot az előbb leírtak szerint, majd a vett jelre történő fordulatot a beérkező, jól olvasható írásnak megfelelően. Az erősítést az előlapon beállítjuk úgy, hogy az írás jól olvasható legyen. Reflexiós jelenségnél vagy egyéb zavaroknál kapcsoljuk be a "hangszűrőt". A vett írásnak két sorban kell megjelenni, ha ez nincs így, akkor az íróhenger fogaskerekét addig forgatjuk, míg az írásjelek két sorban nem íródnak. Ezután a forgalmazás megkezdődhet.
Az én példányomból még hiányzik a motorgenerátor jellegű egység, ezért ilyet keresek bele még.

Ez a típus az 1950-es és 1960-as években volt rendszeresítve leginkább. Készült fém és fadobozos változatban is.

A telextípus a távolsági szöveges kommunikációhoz használt eszköz. A Morse-távíróval ellentétben nem követeli meg a kezelőtől, hogy ismerjen egy speciális ábécét – az adó billentyűzetére beírt karaktereket a vevő készülék papírra nyomtatja. Ennek eredményeként a távírógépek üzemeltetése nem igényelte képzett személyzet alkalmazását.
A távírógépek bináris formában továbbítják a szöveget, a modern számítógépekre emlékeztető módon. Az információhordozó egy bizonyos intenzitású elektromos áram. A távvezeték bármikor két állapot egyikét veheti fel, amelyet az áram áramlása vagy hiánya határoz meg. Alapértelmezett állapotban az áram áthalad a vonalon. A gomb megnyomásával elindul a karakter továbbításának sorrendje, amelyet a villamosenergia-áramlás pillanatnyi megszakítása jelez. Ezután mért időközönként öt impulzust továbbítunk, amelyek kombinációja meghatározza a továbbítandó karaktert. Mivel csak harminckét kombináció kódolható öt impulzussal, kettő közülük úgy van kialakítva, hogy váltson a betűket, számokat és írásjeleket tartalmazó regiszterek között. Ezt a technikát a korai számítógépekkel való kommunikációhoz is adaptálták, amelyekben a teleírógépeket terminálként használták.
A szöveg továbbításának ezen technikájának alapelveit 1874-ben Jean-Maurice-Émile Baudot francia mérnök hozta létre. Az eredeti változatban a készülék még nem rendelkezett teljes billentyűzettel, és a kezelőnek manuálisan kellett megadnia az impulzusok kombinációit öt gombbal. Ezt a folyamatot Donald Murray automatizálta 1901-ben.
Az RFT 51a telextípust az NDK-ban gyártották a Siemens & Halske korábbi leányvállalatánál Chemnitzben. A második világháború után az üzemet államosították, és a város nevét Karl-Marx-Stadtra változtatták. A Siemens licenc lejárta ellenére ennek a teletípusnak a kialakítása szinte megegyezik az 1930-as évek Siemens & Halske termékeivel. És a huszadik század 40-es évei. A bemutatott modellt a Népi Lengyel külön megrendelésére állították elő, főleg a lengyel posta számára. Fel volt szerelve lengyel karakterek írására: Ł és Ż.

Van több féle típus is, ami nagyobb méretű.

Például:

GU-33B
GU-34B
GU-47B
GU-81
GSZ-24B

……………..

Többféle, vannak újak és használtak is, nem csak a képen látható típusokból.

21.5-46.1 MHz, minimum 15W, 2x 2.4V DC.

Ez a VIDEOTON által gyártott UM-1-nek felel meg, de ez egy speciális cseh gyártmány.
Zsír új faládásak.

20-52 MHz, 1db GU-50 csővel felszerelt teljesítmény erősítő. A Videoton elődje, a Vadásztöltény Gyár készítette.

Elsősorban az R-104, R-104M, R-105D, R-108D, R-109D, R-114D készülékekhez készítették, de a Rendőrségen, a Polgárvédelemnél, s a Munkásőrségnél még az R-105DM, s R-107 rádiók változataihoz is alkalmazták. Maximális meghajtással 1-4 W, 40-50 W kimenő teljesítményt lehetett kihozni belőle 60 MHz-ig. 12 V DC-ről volt üzemeltethető.

Az 50-es években a HTV gyártotta ezt a hordozható morzeoktató készüléket.
42V és 1.5V szükséges az üzemeltetéséhez, melyet a belső teleppel állít elő.
Elektroncsöves felépítésű készülék.

morzebillentyűk, többféle is van. csere-berélek is, mert eddig ~40 féle van a gyűjteményemben + 1-2 típus, amiből több is van. ezekről külön vannak itt képek is feltéve

Beépített leckék, 6 munkaállomással, melyhez 6db kézi billentyű és 6db TA-56 fejhallgató csatlakoztatható. Diplomata táskába épített, magyar gyártmányú, mely hordozható. Megy DC és AC hálózatról is.

TMG-2, másnéven tábori morze gyakorló készülék.
A 80-as években is gyártották őket, az R-105D sorozat dobozába építették be őket. Többféle színre festették a dobozukat anno, kék, sárga, fekete...stb. 220V-ról üzemeltethető.6db kézi billentyűt és 6db TA-56 fejhallgatót lehet csatlakoztatni hozzá.

TAP-77 1 pár akkuk nélkül, elvileg a TBK-67 akku jó bele, van is itthon belőle, de az egyik telefon akkutartója beszorult, eddig még nem sikerült kihúzni a helyéről.

Eredetileg TP-25 típusú telefonokhoz használták a Cseh-Szlovák hadseregben.

Ezt a típust legelterjetebben a TBK-67-hez használták.
Egy kép az alkalmazásáról.

Teljesn újszerű állapotban van, nem teszteltem. Szlovák származású.

Eredetileg TBK vezeték, de jól bevált antenna drótnak is. Rengetegen használják huzal antenna készítésére.

Külső zöld műanyag szigetelés, belül a két érpár egy belső műanyag szigeteléssel el van választva egymástól.
2 érpár van belül, mely érpáranként több réz és acél szálat is tartalmaz.

Jobb, mint a barna-fekete nálunk használatos TKV-100, mert ebben több az acél és réz, flexibilisebb is.

Hazánkban eléggé elterjedt ez a típus a honvédség köreiben.

Német gyártmányú katonai RFT telefonközpont.

Romániában rendszeresített, TC-72 típusú tábori telefonkészülék.

Magyar gyártmányú telefonközpont.
Típusa K-10-4/3.

A K-20 jelű központ 20 HT-es tagállomás vonalainak fogadását tette lehetővé. Néhány vonal különleges célokra volt alkalmas. A kapcsoló elem zsinór. Két berendezés egymás mellé telepítésével a kapacitás 40 vonalra bővült. A hívás jelzése esőlemezes jelfogókkal történt.

Tábori Könnyű Vezeték miatt kapta a TBK rövidítést.

Tábori kurblis telefonkészülékek szabadtéri összekötésére használták.

2 vezeték van, külön szigetelve egymástól, 800m hosszan egy ilyen dobon.

Katona a hátán cipelte, s a dobcsévélőről adagolta a vezetéket folyamatosan róla.

Többféle típusom is van a gyűjteményemben belőlük.

Elkis, RFT és Siemens gyártmányú is megtalálható a gyűjteményemben.

A szürke magyar típusokhoz egy kis információ:

Ha a telex központ és az előfizető közötti távolság nagyobb volt mint 10-12 km, akkor nem „központhívót”, hanem „összevont távolsági végberendezést” – röviden távcsatlakozót- (TCS) alkalmaztak. A VT 2/2 típusú távcsatlakozó a központhívóhoz hasonló, de annál valamivel nagyobb berendezés. Előlapján többlet kezelőszervként egy ötödik nyomógomb is megjelenik, amely a számtárcsa alatt található.

A kezelőlapi nyomógombok segítségével kapcsolat létesíthető és bontható telex-gépek között. Segítségével helyi üzemben is használható a telex gép. A számtárcsával közvetlenül hívható egy másik gép, a telexközponton keresztül. Befutó híváskor a központhívó automatikusan bekapcsolja gépünket és fogadja a közleményt, illetve annak végén kikapcsolja a gépet.

Nagyon nagy és nagyon nehéz kivitelű telefonközpont. Magyar gyártmány, kb 60-as évekbeli.

120cm széles, 100cm mély és 150cm magas.
Súlya kb 250kg.

2db van a gyűjteményemben belőle, szép példányai a gyűjteményemnek.

144-146 MHz, FM, adó-vevő.
1db antenna van, 1db másolt dokumentáció, de akku nincsen hozzá.

VHF és UHF frekvencián üzemel, az egyik gombjánál sérült, a pontos frekitartományát nem ismerem.

Budapesten az ML (Mechanikai Laboratórium) készítette rádióamatőrök használhatósági céllal. Elektroncsöves felépítésű, vetített frekvencia skálás, külső hálózati tápegységgel ellátott RH adó-vevő.

A hagyományos rádióamatőr sávokon megy, belseje olcsóbb javíthatóság érdekében átalakításra került. Kimenő teljesítménye ~80W.

Hozzá eredeti tápegysége, NLC1010 típusú VHF konverter és egy philips talpas mikrofon van.

Külön pluszban van NLC1010 konverterem is ezen kívűl.

Rövidhullámú frekvencia tartományban működik, beépített hálózati tápegységgel rendelkezik. LSB, USB, CW.

Házi készítésű 2m-es sávra épített elektroncsöves adó-vevő. FMV Tihany és Pécs készülék dobozába lett beépítve.

HA4XD, Kocsi Tibor barátom készítette anno.

Az USA-ban készült az 1970-es években.

10-80 m:

3,5-4,0 MHz (80 m)
7,0-7,3 MHz (40 m)
14,0-14,3 MHz (20 m)
21,0-21,5 MHz (15 m)
28,0-29,7 MHz (10 m)
15,0-15,3 MHz (vételben)

LSB, USB, CW

220V AC/13.6V DC

Az 1960-as években gyártották, kizárólag egy sávos készülék.

HW-12: 80m, LSB, 100 W
HW-22: 40m, LSB, 100 W
HW-32: 20m, LSB, 100 W

külső tápegységről üzemeltethető, elektroncsöves felépítésű.

Van még Heatkit HM-102 és HM-15 SWR/PWR mérőm is a gyűjteményemben + 2db panoráma egységem.

160m-10m, 200 W, 13.5 V DC

Az 1970-es években gyártották ezt a típúst. Műanyag gombokkal, sima analóg tárcsás skálával, majd a későbbiekben léteztek hozzá már plusz csatlakoztatható digitális frekvencia kijelző külső egységek illetve a D változat már piros színű kijelzéssel jött a piacra.

80m-10m, AM, SSB, CW, 100W, 220V AC.

Ez a ritkább változat, fehér előlapos.
Az FT-200-as volt az elődje.

VHF sávos, 4 fix csatornás, FM, retro mobil adó-vevő.

VHF sávos, hajórádió

135 MHz - 172 MHz, FM.

1W és 25W kimenőteljesítmény

3.5-4.0 MHz
7.0-7.3 MHz
14.0-14.35 MHz
21.0-21.45 MHz
28.0-28.5 MHz
28.5-29.1 MHz
29.1-29.7 MHz

SSB, CW. 200 W.

13.8V DC illetve 220V AC.

Végerősítő fokozata még elektroncsöves felépítésű.

A 70-es években gyártották.

150 kHz-30 MHz, SSB, CW, AM, FM. 220V AC.

Ez csak vevőkészülék, s annak is egy speciális változata.

E példány Angliában volt a BBC-nél használva, s a beépítő keretet is sikerült hozzá megvásárolnom tőlük :-)

80-10m-es sávban üzemel, AM, SSB, CW, 100W.

Hozzá:

URH tranzverter FTV-700
Antenna illesztő FC-707
Tápegység FP-757HD (sajnos 707HD-t nem sikerült még beszereznem hozzá)

160m-10m, SSB, CW. 100W.

Még nem volt időm rendesen beüzemelni.

500 kHz-29.9 MHz, AM, SSB, CW. 220V AC.

A 70-es években gyártották ezt a vevőkészüléket.

80-10m, AM, SSB, CW, 200W, 220V AC.

Nagyon szép állapotban, mellette egy Minix RTTY kiegészítő készülék.

Rengeteg verziója készült. Rövidhullámú frekvencia tartományban üzemel, elektroncsöves végerősítő fokozattal rendelkezik. (GU-29, GI-30, GU-32)

144-146 MHz, SSB, CW, FM, 10W.
13.8V DC, 220V AC.

TS-120S:

3.5-4.0 MHz
7.0-7.3 MHz
14.0-14.35 MHz
21.0-21.45 MHz
28.0-28.5 MHz
28.5-29.0 MHz
29.0-29.5 MHz
29.5-29.7 MHz
WWV 15.0 MHz (RX)

SSB, CW, 100W, 13.8V DC.

TS-120V:

3.5-4.0 MHz
7.0-7.3 MHz
14.0-14.35 MHz
21.0-21.45 MHz
28.0-28.5 MHz
28.5-29.0 MHz
29.0-29.5 MHz
29.5-29.7 MHz
WWV 15.0 MHz (RX)

SSB, CW, 10W, 13.8V DC.

Galaxy Electronics által, az 1960-as években gyártott RH adó-vevő készülék.

3.5-29 MHz, mely több részre van osztva.
SSB, CW.

Elviekben 300-400 W kimenő teljesítményt is produkál, új csövek vannak benne, de nem mértem le a kimenőt rajta.

Vevőét próbáltam, némi átalakítás és javítás van benne, adó részét nem tesztelgettem.

12db elektroncső helyezkedik el benne, előlapjára még rá fér egy kis restaurálás. Eredeti tápegysége sajnos nincsen meg, de házi készítésü tápegységről szépen működik..

144-148 MHz, SSB, CW, FM, 15W, 12-14V DC vagy 220V AC.

Az FT-301 készülék külső kialakításához hasonló, asztali, összüzemmódos adó-vevő készülék.

Az 1970-es években gyártották ezt a típust. Műanyag gombokkal, sima analóg tárcsás skálával.

Újak, szerintem ez csak csévélő. Nem teszteltem. oxid réteg néhol előjött (pici rozsda)

Légiforgalom rögzítésére használták őket.
Nagyok, nehezek.

Légiforgalom rögzítésére használták őket.
Nagyok, nehezek.

Ez egy Csehszlovák tápegység illetve akkumulátor töltő lehet, melyet katonai készülékekhez használtak.

Távíró gyorsadó, mely több rádióhoz is használatos volt.

Ez például az R-142-es állomás részegységeként is használatos volt.

Ez az orosz gyártmányú, L1-3 típusú elektroncső vizsgáló műszer. Ezt példányt 1963-ban gyártották.

Lyuk kártyák és tüskék segítségével lehetett a műszert elektroncső típus szerint vizsgálni.

A műszer csövei fűtenek, műszere több állásban mutat, de egy alapos átnézés még ráfér műszakilag az első használathoz.

Orosz gyártmányú készülék. 1956-ban gyártották ezt a példányt. Előlapvédőm, kábelem, s műszaki törzskönyvem is meg van hozzá. Szép állapotban van, nagyon jól mutat a gyűjteményemben a BC vevő mellett :-)

Katonai, több csatornás, FM, RF mozgásérzékelő.

A Tesla cég által gyártott RF-10 rádiókhoz rendszeresítették.
3 csatornára van felosztva, melyek frekvenciái 46.5-46.9 MHz között vannak meghatározva 50 kHz lépésközzel. A készülék 4.8-7.8V DC feszültségről üzemel eredetileg, s ~1W kimenő teljesítménnyel rendelkezik, FM üzemmódban.

Ez a kiegészítő egy rezgés figyelő készülék. A hegyes érzékelők egy tábor körül össze vannak kötve a készülékkel + az érzékelő végei damillal. Ha a damil megmozdul, akkor a készülék bejelez, s az adott frekvenciára beállított RF-10 rádió is megszólal, így lehet tudni, hogy a tábor mely részén történt mozgás.

Mérési frekvenciatartomány - 10Hz-120MHz (0,12 GHz, 4 GHz yazch-51 tápellátással);
A mérési időszak frekvenciáinak tartománya - 0,01 Hz és 100 kHz között;
Mérési hiba:
- Gyakoriság - ± δ 0 ± 1 egység. cq.;
- Időszak - ± δ 0 ± ([3 > 10 -3) / n) ± ˇ Bemenet / (ˇ) Beat 2018.12.
A mért időintervallumok tartománya - 10 -7 10-ig 2;
A frekvenciaarány mérési tartománya - (10Hz-20MHz) / (0,01 Hz-100 kHz);
Ch3-34 feszültségbevitel:
- Sine - 0,1V-100V;
- Impulzus - 0,5V-100V;
Instabilitás kristály frekvencia akár 1 nap - ± 5 ⇒ 10 -9;
Bemeneti impedancia:
- Méréskor frekvencia - 15 kOm/80pF;
- A mérési időszak - 1 kOm/100pF;
Energiafogyasztás - 100 V ⇒ A;
Méretek Ch3-34 - 480x120x420mm;
Súly - 22kg.

1985-1991 között gyártották ezt a típust, melyből 1000db alatti darabszám készült összesen. A Gamma cég terméke.

Rendeltetése:

Az atomrobbanástól eltelt idő meghatározása, a hasadó anyagok átlag energiájának időbeli változása alapján.

Nagyon szépen néz ki, s illik a Gamma által gyártott meteorológiai állomásom mellé, a stílusa ugyan az :-)

Ez valami lokátoros berendezés egyik egysége lehet. Sajnos hiányos és törött.

Rádióaktív sugárzásmérő kézi készülék.
Orosz gyártmány, eredeti kofferében, szép gyűjteményi darabom :-)

Ezt a műszert az R-113-as rádióállomás szervíz műszereként ismerték, nálunk IK-1 típussal jelölték.