2023-02-01

Rudolf Hell (1901-1986) német mérnök, a fax őse, az 1920-as években találta ki azt a módszert, hogy a szövegeket és képeket pontokká és vonalakká alakítsa, ezzel lehetővé téve elektronikus továbbításukat. 1929-ben alkotta meg a Hellschreiber nevű gépet, a fax egyik elődjét, amely a szövegek gyors továbbításának módját teremtette meg. A
Hell géptávírót, mint a maga korában korszerű távírógépet, a Magyar Királyi Honvédség 1939-től rendszeresítette és a háború után 1958-ig maradt rendszerben.
A 39M távírógép alapvető rendeltetése, hogy 39 mintájú, több erü nehézkábelen távíróösszeköttetést tartson fenn. Erre a törzs- és fantomáramköröket használhatja. Ha az áramkör szimmetrikus volt, légvezetéken is felhasználták.
Írássebessége 150 billentyű leütés percenként. Ez 122 Baudnak felel meg. A gép 900 periódusú, váltóáramú lökésekkel, tehát hangfrekvencián működött. Kezelését egy fő végezte. Telepítési ideje 3 perc, tömege 27 kg. Alapvetően gépkocsiba építve alkalmazták. Málházott állapotban, tehergépkocsin, országúti járművön (lovaskocsin), málhásállaton, szükség esetén háton szállították.
Rádióval is összekapcsolható volt. A beszélőszerelvény helyére csatlakoztatva hangzó távíróüzemben működött. Keménytávíró-üzem esetén kisegítő jelfogóval szintén használhatták.
Hatótávolsága vezetéktől függő. Minden olyan vezetéken jól működött, amelynek 900 Hz-en a csillapítása kisebb volt, mint 5 neper. Így nehézkábelen 140, ennek fantomján 60, szuperfantomján 100 km, tábori egyes vezetéken 30, érpáron 60 km távolságig működött. Rádiókészüléken hatótávolsága a távbeszélő-üzem távolságával azonos volt. Áramforrása 12 V egyenfeszültség, amelyet általában 2 db 6 V-os, 45 Ah kapacitású akkumulátor szolgáltatott, vagy gépkocsiba építve a központi áramforrás. Áramfelvétele 3,5 A. A feszültség beépített voltmérővel ellenőrizhető.
Két málhaegységből áll: a távírógépből és az áramforrásból.
A távírógép felépítése: A távírógép az alábbi fő részekből tevődik össze: a hordozószekrény, az erősítő, a gépkeret, a billentyűzet, a motorgenerátor, az áramforrás és a csatlakozókábel. Az erősítőt külön dobozban, a hordozószekrény felső részében helyezték el, oldható csavarokkal, sínen kiemelhető kivitelben. Az előlapon van kivezetve a rádiócsatlakozás, a telepcsatlakozás, a "bele hallgatáshüvely" a fejhallgató részére, "vevő" felirattal a rádióvevő kimenete, V1 , V2, valamint a földszorítók a vezetékes vonal csatlakozására, gomb a hangerő szabályozására, a voltmérő, nyomógomb a generátor ellenőrzésére, hangszűrő bekapcsolója, az üzemi főkapcsoló, a készenlétet jelző lámpa. A doboz felső lapján van az "akkumulátor hálózati egyenirányító" átkapcsoló, a 6 A-es biztosító és a négy elektroncső.
A gépkeret alumíniumból készült, magában foglalja a szalagtartót, a festékezőrendszert, a szalagtovábbító rendszert. Egy meghajtótengelyen keresztül csatlakozik a motorgenerátorhoz.
A billentyűzet négy sorban helyezkedik el a hordozószekrény jobb oldalának alsó részében. A sorok vegyesek, felső sorban a számok, az Ö, Ü betűk, a + jel, a második, harmadik és negyedik sor betűrendje megegyezik az írógép betűinek sorrendjével. Külön billentyűk a "morze-", a "beállítójel-" és a szóközbillentyűk. A motorgenerátor a gépkeretre van felszerelve álló helyzetben. Felső részén 0-10-ig a beállítógyűrűt találjuk mutatóval, a fordulatszám beállításához. A kis, és nagyfeszültségű szénkefék áttöreten keresztül cserélhetők. Normál fordulatszáma 3600 fordulat percenként. Ekkor 80 s alatt 50 beállítójel fut ki az ellenállomás felé. A beállítójel indítása az adónál a billentyűvel történik, a vevőnél az "ellenőrzésábra" alapján, szemre. (Az írásjeleknek a szalaggal párhuzamosaknak kell lenniük!)
Az adó: Egy hangfrekvenciás generátor 900 Hz-es szinuszos rezgéseket állít elő. Közvetett fűtésű pentodára épül (típusa TELEFUNKEN RV 12P 4000 vagy TUNGSRAM HP 1220). Egyébként a berendezés minden csöve ilyen típusú. A rezgőkör transzformátoron át csatlakozik. A kimenőtranszformátoron ellenőrző tekercs is van, amely a "fejhallgató"-hüvelyre vezet ki. A billentyűzet feladata az oszcillátor modulálása. Működése egy adott szinkronsebességgel történhet, mert a meghajtószerkezet által vezérelt bütykös tárcsa csak a kódhenger egy-egy fordulata után szabadítja fel a billentyűzetet. Forgás közben az összes billentyű fixálódik. Minden billentyűhöz egy érintkező tartozik, amely lenyomás után letapogatja az "érintkezőhengerre" kódolt impulzussorozatot. Ez hol megszakítja, hol zárja az oszcillátor kimenőjelét. A géptávíró "hétvonalas" rendszerrel dolgozik, a képtávíró működési elvén. Minden betűnek az "érintkezőhengeren" külön gyűrűje van, és különböző hosszúságú szüneteknek és jeleknek a sorrendje váltogatja egymást. Az adó a betűket képelemekre bontja egy 7x7 elemes mátrix szerint. Ezt a bontást a betű-képnek megfelelően, a henger egy-egy szeletére vitték fel.
A vevő: Négy fő egységre oszlik: bemenőegység, előerősítő, egyenirányító, vevőmágnes az írószerkezettel.
A bemenő transzformátorra csatlakozik az ellenállomás vonala kétvezetékes rendszerben. A szekunder oldal egyik tekercse egy feszültségelosztóra, onnan az előerősítő cső bemenőtranszformátora csatlakozik. A másik tekercs a szinkronizáláshoz szükséges jeleket veszi le. Az erősítőcső szintén pentoda, amelynek a vezérlőrácsára vezetjük a bejövő hangfrekvenciás feszültséget. Kimenetéhez transzformátorosan csatlakozik a két szárazegyenirányító (Sirutor). Az egyenirányítók csak a váltóáram pozitív félperiódusát engedik át, ezzel vezérlik a végerősítő fokozatot. A végerősítő pentoda vezérlőrácsára adott vezérlőjel hol nyitja, hol zárja a csövet. Az anódkörbe bekötött vevőmágnes így meghúz, vagy nem. A gerjesztésnek megfelelően az íróhenger a betűket kialakítja. A betűk kialakítása a vételi oldalon az írószerkezet segítségével történik. A vevőmágnes vezérli az íróhorgonyt, amely az íróélt felemeli, és a papírszalagot az íróhengerhez nyomja. Az író él csíkot rajzol a papírra annyi ideig, ameddig a henger odanyomja. Egy fordulat adja a teljes betű nagyságot. Mivel az íróhengernek két menetmagassága van, egy időben két vonal jelenik meg egymás fölött a papírszalagon. A szalag továbbítását görgők végzik 28 m/h sebességgel. Az íróhengert a festékezőhenger festékezi. Mivel a papírszalag állandó sebességgel halad, ezért a betűk kissé jobbra döltek.
A két távírógépnek szinkronban kellett működnie. A távíró-összeköttetés kezdetén, ezért végre kellett hajtani a szinkronizálást. A motor fordulatszámának pontos beállításával meghatároztuk az előállított feszültség 165 V értékben tartását, aminek a 3600 fordulat felel meg. A megengedett eltérés 1,5%. A pontos írás érdekében a motorról meghajtott rendszereket is adott értéken kellett tartani, így az érintkezőhengert, szalagtovábbító rendszert, íróhengert stb. A meghajtómotor-generátor 12 V egyenfeszültségről működött. Kettős szerepet töltött be. Mozgatta a távírógép egyes alkatrészeit, másrészt előállította az elektroncsövek anódáramát. Fordulatszámának beállítását a beépített centrifugáló szabályozó és egy elektroncső végezte. A fordulatszám akkor volt helyes, ha a beállítógyűrű 5-ös értékénél 80 s alatt 50 szünetjel futott ki. A géptávíró üzembe helyezése az alábbi fogásokból állt: kidobozolás, írókészlet elörehúzása, akkumulátor bekötése, vonal bekötése. "Készenlét"-állás egy percig, majd "üzem"-állás. Feszültségek ellenőrzése a műszeren. Behelyezzük a papírtekercset, beállítjuk a fordulatszámot: először a saját fordulatot az előbb leírtak szerint, majd a vett jelre történő fordulatot a beérkező, jól olvasható írásnak megfelelően. Az erősítést az előlapon beállítjuk úgy, hogy az írás jól olvasható legyen. Reflexiós jelenségnél vagy egyéb zavaroknál kapcsoljuk be a "hangszűrőt". A vett írásnak két sorban kell megjelenni, ha ez nincs így, akkor az íróhenger fogaskerekét addig forgatjuk, míg az írásjelek két sorban nem íródnak. Ezután a forgalmazás megkezdődhet.
Az én példányomból még hiányzik a motorgenerátor jellegű egység, ezért ilyet keresek bele még.