A Telefongyár csinálta ezt a készüléket 1948-1952 között.
1.5-5 MHz, CW, AM üzemmód, telepekkel üzemelt (anód és fűtő telep).
Háti rádiónak készítették.
Korszerű rádiónak számított a maga idejében. Megbízható és könnyen kezelhető készülék. Skálája 1 MHz-ként kalibrálható, 50 kHz-es osztásokat tartalmaz, a leolvasási pontosság +/- 3 kHz. Távíró és távbeszélő üzemmódban használható, az adó kimenő teljesítmény 0,8 watt. Hatótávolsága botantennával 5-10 km, dipól antennával távíró üzemmódban akár 50 km is lehet. Áramforrások: 1,5 V fűtőtelep, 90/150V anódtelep. A vevő csövei 90 V, az adó csövei 150V feszültséget igényelnek. Az 50-es évek végén a hadrendből az R-10-es és az R-20-as készülékek kivonásra kerültek, amelyekből az MHS (Magyar Honvédelmi Sportszövetség) is kapott. Ekkor indultak a rádióklubok szervezésében az iskolákban az úgynevezett R-20-as szakkörök, R-20-as tanfolyamok. Ezek a készülékek jelentették akkoriban a "csúcstechnikát" a klubokban, mivel nem voltak gyári adóvevők.